KOLLÉGÁNK LEVELE A HÁBORÚBÓL – KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSOKAT!
Lwiw, 2022. március 1.
Barátaimhoz!
Kedves német, németül értő, megértéssel és humorérzékkel rendelkező, belátó és megbocsátani tudó Barátaim!
Különböző időtartam óta és eltérő mértékben ismerjük egymást. Eltérő időszakokban és körülmények között találkoztunk, így találkozásainkból a legkülönbözőbb barátságok és ismeretségek alakultak. Közös azonban bennünk, hogy én mindőtöket ismerlek, és Ti is, mindannyian, ismertek engem. Vannak közöttetek olyanok, akik egymással is ismeretségben vannak, a legtöbben azonban nem ismeritek a másikat. Talán néhányatok címe is pontatlan, és levelem kézbesíthetetlenként érkezik majd vissza.
Ezekben a napokban mind többetektől kapok, sőt, néhányatoktól már az elmúlt hetekben, hónapokban is kaptam nyugtalanságról tanúskodó leveleket és híreket. Ezek mennyisége és intenzitása olyan mérvű, amilyet még sosem tapasztaltam. Mi, én, a családom, az országom, életem során még soha nem kapott annyi odafigyelést, mint amennyivel most felénk fordultok. Az odafigyelést aggodalom, segítő szándék és – mindenek előtt – szolidaritás hatják át.
Sokan, nagyon sokan közületek azt ajánljátok föl nekünk, ami az ember életében a legfontosabb, a legintimebb: saját otthonotokat, hogy legyen a mi szállásunk, menedékünk a legnehezebb időkben. Mindez olyan megható számomra és számunkra, hogy soha nem feledhető el. Magam sem fogom sosem elfelejteni. Ha minden, Tőletek felkínált lehetőséggel élnénk, egyszerre vagy szoros egymásutánban lakhatnánk több tucat helyen. Fogadjátok hálás köszönetünket ezért az empátiáért és nagyvonalúságért.
Mindannyian megtapasztalhattátok, hogy nem vagyok nagy levélíró. Egész életemben sem voltam az, és még ritkábban fordult elő, hogy magam kezdeményeztem volna bármit is. Többnyire csak reagálok, és tudom, hogy a levelekre sokkal nagyobb késedelemmel válaszolok, mint ahogy megérdemelnétek.
Azonban még ha szorgalmasabb levelező lennék is, lelki okok miatt ezekben a napokban akkor sem bírnék Nektek egyenként válaszolni. Ezért határoztam úgy, hogy ezzel az egy levéllel fordulok mindőtökhöz. Bízom benne, hogy írásom így sem hat személytelenül számotokra, hisz a sorok között látom sokszínű és összetéveszthetetlen arcotokat. Ez, a soha véget nem érő történetek és a különböző kontextusok elevenné és jelenvalóvá teszik barátságunkat és ismeretségünket. Érzem közelségeteket.
Magától értetődően mindenek előtt azt kérdezitek most tőlünk, hogyan tudtok segíteni. Sokszínűségeteknek köszönhetően, Ti mindannyian, a magatok területén, szavakban és tettekben egyaránt sokat tehettek értünk. Ám a legfontosabbat, ami egyszer s mind sokszor az egyetlen, már megtettétek és folyamatosan teszitek: egész lényetekkel, bele- és együttérzőképességgel, érdeklődéssel, lelkiismerettel, nagyvonalúsággal és megbízhatósággal fordultok felénk.
Az is lehetséges, hogy néhányatokhoz a jövőben ennél még nagyobb kéréssel kell majd fordulnom, akár anyagi természetű kéréssel is. Bármi megtörténhet, nem zárhatunk ki semmit sem. Egyelőre azt kérem Tőletek, hogy azt tegyétek, amit a legjobban tudtok: magyarázzátok meg az összefüggéseket, végezzetek fölvilágosító tevékenységet, írjatok, publikáljatok, alkossatok, gondolkodjatok, hallgassátok meg a másikat és figyeljetek – nem-figyelni, a fejeteket elfordítani úgy sem lesztek képesek soha.
Egyáltalán nem bizonyos azonban, hogy ez marad az utolsó kérésem. Sőt, valószínű, hogy a jövőben érkeznek még segélykiáltások tőlem. (… ) Senki sem láthatja előre a mostani háború fordulatait. Annyit sejthetünk csupán, hogy minél tovább tart, annál valószínűbben válik totális, megsemmisítő harccá, hasonlóan a csecsenföldi és a szíriai eseményekhez. Megtörténhet, hogy egyszer azt kell majd kérnem Tőletek: fogadjátok be feleségemet és (…), vagy segítsetek nekik az országból kijutni. Az sem kizárt, hogy ha elszegényednénk, néhányatoktól anyagi támogatást kell majd kérnem. Pillanatnyilag a helyzetünk itt, Lwiwben, távolról sem hasonlítható össze a sokkal erősebben sújtott területekével. Szinte azt mondhatjuk, hogy privilegizált helyzetben vagyunk: nem szenvedünk hiányt, van vizünk, áramunk, internetünk, és otthonainkban meleg van. Csak időnként, napjában három-öt, máskor egy-két alkalommal szólalnak meg a légvédelmi szirénák, és ilyenkor lemegyünk a négy emelet mélyen lévő légvédelmi pincébe. A város tele menekültekkel, és folyamatosan érkeznek az újabb csoportok.
Mindenki igyekszik a maga számára értelmes és hasznos elfoglaltságot találni. A társadalmi szolidaritás, a felelősségvállalás és bátorság leírhatatlan mértékű.
Ezekben a napokban fő tevékenységem, hogy német nyelvű médiumok számára megvilágítsam az ukrán eseményeket, ezek összefüggéseit és jelentőségüket. Dániából, Szlovéniából és egyéb helyekről is jönnek megkeresések. Különös erőfeszítést követel mostanság tőlem ezeknek a feladatoknak az ellátása, egyiket-másikat hanyagolni is kényszerülök. Az analíziseket, a terápiákat és a tanítást, amíg csak nem muszáj, ugyancsak nem hagyom abba. Sok páciensem és analizáltam elhagyják az üléseket vagy fölmondják az együttműködést; mások maradnak, persze csak online, hisz személyesen veszélyes lenne. Mától kezdve azonban a tanítás már nem lehetséges: rendkívüli szünetet rendelt el az egyetem. Holnap reggel, 6 óra körül, tíz menekült érkezik Kyjiwből otthonunkba, köztük négy, különböző életkorú kisgyermek, valamint két idős hölgy. Velünk együtt tizennégyen leszünk tehát a lakásban, ennek minden logisztikai nehézségével.
… fiunk, akit többen közületek, különböző életkorából, ismertek, a háború első napjától részt vesz a civil segítségnyújtás megszervezésében: cserkészként központot hozott létre, ahová magánszemélyek, szervezetek, vállalatok tárgyi adományaikat bevihetik. Ezeket aztán a katonáknak, és sajnos egyre többször a bombázások által sújtott civil lakosságnak juttatják el. Az adományok leginkább gyógyszerek, orvosi eszközök, lélegeztetőkészülékek, infúziós és operációkhoz szükséges felszerelések. A hiányzó dolgok beszerzésével ugyancsak foglalkoznak. Az adományozást pénzösszegekkel is lehet támogatni (természetesen nem mindenkinek kell ezt tennie, és nem is kell rendkívüli összegekre gondolni). Az összegyűlt pénzből Lengyelországban szerzik be a szükséges cikkeket, mert Ukrajnában a gyógyszertárak és a raktárak kiürültek: mindent fölvásároltak a harcokban részt vevők megsegítésére. A koordináció lengyel oldalon is kiválóan működik.
Euro-számla adatai az alábbiak:
A cég neve (kedvezményezett): STANYCIA LVIV PLASTU
IBAN: UA603052990000026039031006661
A cég bankja, ennek címe: JSC CB „PRIVATBANK”, 1D HRUSHEVSKOHO STR., KYIV, 01001, UKRAINE
A bank SWIFT-kódja: PBANUA2X
Az ügylet megbízhatóságáért és tisztaságáért becsületszavamat adom.
Mivel a postafiókom nagyjából velem egykorú, levelemet a fiam email címéről küldöm el Nektek: innen lehetséges leveleket egyszerre sok címzetthez eljuttatni.
Kedves Barátaim, bárhogy alakuljanak is az események a továbbiakban, itt és most szeretném elmondani, milyen nagyra becsüllek Titeket – egyenként és közösségemként egyaránt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egyszer, valahol összehozott minket.
Talpon kell maradnunk, ki kell bírnunk, hogy aztán ismét föltámadhassunk. Más választásunk nincs.
P.S., március 2. Ma hajnalban megérkeztek Kyjiwből menekültjeink. Egyelőre boldogok, hogy élve kijutottak a városból.
Levelemet bátran küldjétek tovább barátaitoknak és ismerőseiteknek, ám kérem, csak a száraz, tényekről beszámoló részeket – a személyes, intim gondolatokat hagyjátok ki.
Jurko Prochasko
Megjegyzés: A levél szerzője, Jurko Prochasko, (Jurij Bohdanovyč Prochasˈko) ukrán germanista, irodalomtörténész, pszichoanalitikus. Kérésének megfelelően a családra vonatkozó személyes adatokat kihagytuk, de nem tudtunk megfelelni annak az elvárásnak, hogy csak a száraz tényeket adjuk közre. A levél bensőséges hangulatát, amiben intimitást nem éreztünk, meghagytuk. Az eredeti levél nyelve német. Fordította: Faluvégi Katalin. Fotó: Mészáros Judit- Kollégáink látogatása Lvivből – Ferenczi Ház, 2016. május 6.
Köszönjük, ha módotokban áll támogatás küldeni a fenti euroszámlára! – Köszönjük, mindazoknak, akik már küldtek támogatást és azoknak is, akiknek szándékukban áll! Ferenczi Sándor Egyesület vezetősége.