Lélek és történelem: interdiszciplináris konferencia
Lélek és történelem címmel szervezett interdiszciplináris tudományos konferenciát 2018. október 17-én az ELTE Történeti Kollégiuma. Az elhangzott előadásokból tanulmánykötet és/vagy webes publikáció készül ─ várható megjelenése: 2018 végén.
A 21. század első évtizedeiben fontos szerephez jutottak a különböző tudományterületek határvidékén „kutakodó” elemzési szempontok és módszertanok. A pszichológia és történelem összefonódását még jóval korábban deklarálta a mélylélektan atyja, Freud: történésznek, pontosabban archeológusnak tekintette magát, aki a terápiás szövegekből képes felfejteni a páciens életének korábbi eseményeit, történéseit. A páciens-szövegek – értve ezen a nonverbális megnyilvánulásokat is – ma is kulcsfontosságúak a dinamikus szemléletű terápiákban, melyeket vizsgálva érthetővé válik az elakadás, a patológia (még ha nem is teljesen az előbbi, pozitivista értelemben). Mindenesetre jól kiolvasható ezekből a szövegekből a történelem és az egyén kapcsolata is: a Nagy Események (pl. háborúk, válságok, beiktatások) hatása az illető élettörténetére, vagy akár a rendszer berendezkedésének következményei a leghétköznapibb tettekben és körülményekben (hogy pl. hiánycikk-e a vaj a boltban, és ha éppen kapható, hogyan lehet hozzájutni). De a történeti forrásoknak is kitűnő partnere lehet a lélektan: elsősorban a korábban nem, vagy kevéssé becsült forrásokra kell gondolnunk, a személyes élet megnyilvánulásaira (pl. napló, levelezés), amelyek elénk tárják a szerző legbensőbb gondolatait, vágyait, motivációit. A történeti forrás tehát „meglelkesülhet”, élettelivé válhat.
A két tudományág határa persze igencsak ingoványosnak tűnhet, művelése megfelelő felkészültséget kíván. A szervezők ezért indokoltnak és termékenynek találták a két tudományterület szempontjainak egymásra vonatkoztatását, kölcsönhatásainak feldolgozását, számbavételét, bemutatását.
