Beszámoló a Ferenczi 150 konferenciáról
Beszámoló a Ferenczi150 Budapest konferenciáról
A 2012-ben a Ferenczi Sándor Egyesület és a Nemzetközi Ferenczi Alapítvány által Budapesten megrendezett XI. Ferenczi Sándor Nemzetközi Konferencia után idén június 9. és 11. között ismét Budapesten került megrendezésre a Ferenczi 150th Anniversary International Conference, amelyet a Ferenczi Sándor Egyesület a Magyar Pszichoanalitikus Egyesülettel és a Free Association Lisbonnal együttműködésben szervezett. A tudományos találkozó nem csak Ferenczi születésének, hanem Budapest – Pest, Buda és Óbuda városrészek – egyesítésének 150. évfordulóját is ünnepelte. A találkozón cca. 200-an vettek részt, 30 országból, közülük 47-en Magyarországról.
A CEU (Central European University) Nádor utcai épületében helyet kapó konferenciát Mészáros Judit (Ferenczi Sándor Egyesület) Felházi Anett (Magyar Pszichoanalitikus Egyesület), Csongor Juhos (Free Association Lisbon) és Pléh Csaba (akadémikus, CEU) köszöntői után Mészáros Judit What Does our Discipline Owe to Ferenczi? című előadása nyitotta.
A három nap során kilenc plenáris előadás és hatvanhét szekcióelőadás (panel discussion) hangzott el. A plenáris előadók sorrendben: Mészáros Judit, Clara Mucci, Raluca Soreanu, Hárdi Lilla, Adrienne Harris, Howard B. Levine, Pléh Csaba, Tényi Tamás és Gergely György voltak. Az előadások témái és megközelítései képviselték Ferenczi Sándor elméleti és terápiás újításait, tudományos közösség- és hálózatépítő, valamint intézményteremtő szerepét. Fő fókuszuk a trauma, reziliencia, a korai tárgykapcsolati kötődések és Ferenczi Sándor pszichoanalitikus gondolkodásának alakulása voltak. A rövidebb, húsz-harminc perces szekcióelőadások visszatérő kiindulópontja volt többek között Ferenczi két, talán legnagyobb hatásúnak mondható esszéje, a The Unwelcome Child and His Death Instinct és a Confusion of Tongues Between Adults and the Child. Olyan témákkal is érkeztek előadók, mint például a kölcsönös analízis, feminizmus, kritikai pszichológia, pszichoanalízis és társadalom, valamint pszichoanalízis és művészet, illetve a szupervízió kérdései. Három előadás is foglalkozott Elizabeth Severn (Ferenczi a Klinikai Naplóban R. N-ként jelölt páciense, későbbi pszichoanalitikus) örökségével. Az előadások témáiban megjelentek az elmúlt évek társadalmi krízisei, a háború és a menekültválság okozta traumák.
Az előadások közül most csak egyet, a konferencia záró napjának fő plenáris előadását szeretném kiemelni. Adrienne Harris előadását – The Contemprorary Power of Ferenczi’s Essays on he Unwelcome Child – azzal kezdte, hogy megemlékezett két kollégájáról, Lewis Aronról és Stephen Mitchellről. Ez a rövid, egy mondatos megemlékezés megható volt, de akkor még nem tudtam, hogy mennyire és hány szálon illeszkedik majd az előadáshoz. Harris előadása éppen azt a szemléletet és megközelítést jelenítette meg, amit barátaival és munkatársaival, Mitchell-lel, Aronnal és többekkel együtt az amerikai kapcsolati pszichoanalitikus iskola kialakításában alapoztak meg és képviselnek a mai napig. A kapcsolati megközelítés mellett a New York-i műhelyek másik fő munkaterülete a különböző pszichoanalitikus elméletek, iskolák, fogalmainak összehasonlító elemzése – az összehasonlító pszichoanalízis. Harris előadásával ezt a kapcsolati és összehasonlító megközelítést hozta el a budapesti konferenciára. Előadásában több, a trauma fogalmához, kérdésköréhez kapcsolódó Ferenczi művet elemzett. Az írások elemzése közelebb hozta és segített jobban megérteni Ferenczi saját, első világháborús élményeit és a művekben kibontakozó elmélete közti kapcsolatot.
A péntek esti vacsorán sajnos nem tudtam jelen lenni, de a kollégák elbeszélése alapján a konferencia hangulatához illeszkedően kifejezetten nyitott légkör jellemezte tartalmas beszélgetésekkel, a szakmai és személyes kapcsolódás lehetőségével, mely üdítő volt a résztvevők számára.
A Ferenczi születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett konferencia helyszíneivel, előadásaival, beszélgetéseivel sok szálon felidézett gondolatokat, személyeket, eseményeket, helyszíneket – ez célja is volt. Az emlékezés hangulatát legerősebben a Ferenczi Házban megrendezett szombat délutáni kerti party teremtette meg. A júniusra jellemző változékony időjárás miatt egy darabig bizonytalan volt, hogy Ferenczi Sándor Lisznyai utcai villájának hangulatos árnyas kertjét tudjuk-e használni, de a bizonytalanság elmúlt, és belakhattuk a Házat és kertjét egyaránt. Rövid időn belül kétszer is jártam a Házban: április 22-én a a FERENCZI24 nemzetközi eseménysorozat alkalmával, amelynek keretében részletek hangoztak el Ferenczi műveiből, és amelyet a helyszínen és élő közvetítésben is lehetett követni. Szűk két hónappal később most ismét itt voltunk. Egy kerti party önmagában is meghatározó része lehetett volna a konferenciának, azonban volt még egy fontos apropója: egy új archívumi rész megnyitója. A Ferenczi Házban létesített archívum „Severn szekcióját” Arnold Rachman New York-i pszichoanalitikus nyitotta meg, aki a Severnnel fogalkozó kutatói munkássága valamennyi dokumentumának másolatát – az eredetit a Library of Congressben helyezte el – a Ferenczi Egyesületnek adományozta. Az ajándékok átadásával, a sütikkel, pogácsákkal, pezsgővel, limonádékkal és rengeteg külföldi kollégával egy nagyon kellemes kora nyári estét tölthettünk a Ferenczi Házban és a kertben.
A kertben eltöltött este jól tükrözte az egész konferencia baráti, nyitott, érdeklődő hangulatát. A konferencián az előadásokat hallgatva újra arra döbbenhettem rá, hogy Japántól Portugálián át Braziliáig és az Egyesül Államokig hány helyről érkeztek kollégák, akik ismerik, munkájukba beépítik, szeretik, olvassák a budapesti iskola – főként Ferenczi és Bálint – műveit.
Bérdi Márk